A belső érzékek - AsztrálFény Ezoterikus Stúdió

Kincsesbánya
Az AsztrálFény - ezotérikus parapszichológia oldalaihoz
kapcsolódó írások, olvasmányok, kivonatok,
jegyzetek, képek, stb.

A belső érzékek

Erre a kincsre eddig 18888 alkalommal voltak kíváncsiak.

Seth egy nemrégiben tartott csoporton azt mondta: - Ha félre tudnátok tenni hétköznapi Éneteket, amelyhez hozzászoktatok, akkor megtapasztalhatnátok saját többdimenziós valóságotokat. És ezek nem puszta szavak. Nem azért locsogok annyit az elméletről, mert nyakon akarlak önteni benneteket vele, hanem azért, mert az a célom, hogy az elméletet átültessétek a gyakorlatba. - Pontosan milyen lépéseket kell megtennünkő - kérdezte az egyik hallgató. - Először is meg kell értenetek a valóság természetét. Az eddig elmondottakban bizonyos mértékig elkezdtem már a magyarázatot. Az ötszáz-egynéhány ülés alatt éppen hogy a körvonalakat sikerült kirajzolni, de kezdetnek ennyi is elég. Elgondolkodtatni majd maguk az ideák fognak. Mondtam már, hogy léteznek belső érzékek, ugyanúgy, mint a külsők, a fizikaiak. A belső érzékek teszik lehetővé, hogy a fizikai világtól függetlenül létező valóságot érzékeljétek. Meg kell tanuljátok felismerni, fejleszteni és használni a belső érzékeket. A módszerek ott vannak a Seth-szövegekben. De addig nem tudjátok alkalmazni őket, amíg meg nem értitek. - Maga a szöveg - ha megbocsátjátok a szerénytelenséget - nagyon leleményesen van összeállítva; miközben megérteni igyekeztek, már el is kezditek használni a természetesnek tartott képességeken túli képességeket. - Először is fel kell hagynotok azzal, hogy az egótokkal azonosítjátok magatokat. Rá kell ébredjetek, hogy többet vagytok képesek érzékelni, mint amennyit az ego érzékel. Többet kell követeljetek önmagatoktól, többet kell megengednetek önmagatoknak, mint eddig bármikor. Ez az anyag nem annak való, aki hajlandó becsapni magát tetszetős, becsomagolt, masnival körülkötött igazságokkal, melyeket úgy adagoltak, hogy könnyen megemészthető legyen. Az olyan anyag is valóságos szükségletet elégít ki, de a mi anyagunk megköveteli, hogy értelemmel és intuícióval is kitágítsátok önmagatokat. Az egyik hallgató vendéget is hozott magával, egy Mary nevő lányt, aki Seth szavainak hallatán összeráncolta homlokát. - De ha "félreteszem az egót" - fordult felém -, az nem jelent egyet azzal, hogy elveszítem a tudatomatő Nem volt alkalmam válaszolni: Seth megtette helyettem - a maga módján. - Identitás vagy - mondta. - Képzeld el, hogy egy zseblámpát tartasz a kezedben, és ez a zseblámpa a tudat. Ezt a fénysugarat számtalan irányba fordíthatná, de te ahhoz szoktál hozzá, hogy mindig csak egy bizonyos irányba világíts vele, és elfelejtetted, hogy léteznek más irányok is. - Csupán annyit kell tenned, hogy másfelé lendíted a lámpa fénysugarát. Amikor elmozdítod, az az irány, amerre eddig tekintettél, átmenetileg sötétnek tőnik majd, és más valóságok, más képek kerülnek a fénykévébe, de nincs semmi akadálya, hogy a lámpát visszafordítsd az eredeti irányba. Seth több hasonlattal világította meg ezt a dolgot. Egy másik csoporton így beszélt: - Nemcsak a tudatos elme áll rendelkezésetekre. Azt akarjuk, hogy megváltoztassátok figyelmetek csatornáit. Tekintsük az általában használt tudatos elmét ajtónak. Ott álltok az ajtó küszöbén, és kinéztek a tárgyi valóságra. De léteznek más ajtók is, és van más tudatos Énetek. - Tehát nem az a cél, hogy öntudatlanná legyetek. Nincs ok azt hinni, hogy ha kikapcsolod a szokásos, tudatos elmét, akkor csak sötétség marad. Az viszont igaz, hogy ha becsukod a tudatos elme ajtaját, felléphet egy pillanatnyi zavar, irányvesztés, mielőtt kinyitsz egy másik ajtót. - Az is igaz, hogy meg kell tanulnod a módszereket, amelyekkel érzékelheted a többi valóságot, egyszerően azért, mert nem szoktál hozzá, hogy használd önmagad többi tudatos részét. De ezek a részek épp annyira tiszták, józanok, sőt intellektuálisak, érvényesek és valóságosak, mint az a tudat, amelyet jól ismersz. Seth állítja: csak egyetlen módon lehet megtanulni, mi is a tudat: ha felfedezzük és tanulmányozzuk saját tudatunkat, ha a lehető legváltozatosabb módon használjuk, és közben változtatjuk figyelmünk fókuszát. Azt mondja: - Amikor önmagadba nézel, már maga ez a cselekedet kitágítja tudatod korlátait, és lehetővé teszi az önző Én, az ego számára, hogy használja olyan képességeit, amelyek létezéséről sem volt tudomása. A belső érzékek nem azért fontosak, mert látnoki vagy telepatikus képességeket szabadítanak fel, hanem azért, mert fölfedik előttünk, hogy függetlenek vagyunk az anyagi valóságtól, és segítenek abban, hogy felismerjük saját többdimenziós identitásunkat. Ha megfelelően használjuk őket, a belső érzékek megmutatják a fizikai létezés csodáját is, és hogy hol van benne a mi helyünk. Bölcsebb, termékenyebb, boldogabb fizikai életet élhetünk, mert kezdjük megérteni, miért vagyunk itt mint egyének és mint emberiség. A belső érzékek például segítenek felhasználni telepatikus képességeinket. Ez nem azt jelenti, hogy "gondolatolvasók" leszünk, hanem azt, hogy családi, munkahelyi, társasági kapcsolatainkban ösztönösen megérezzük, tudni fogjuk, mit mond a másik: tudni fogjuk, mi húzódik meg a szavak mögött. Érzelmeink kifejezésében magunk is jobban megtanulunk bánni a szavakkal, mert tudni fogjuk, mik azok az érzelmek. Nem fogunk félni tőlük, és nem akarjuk majd elleplezni őket. Olykor még "gondolatolvasásra" is képesek leszünk - bár ez túlságosan leegyszerősítő kifejezés, sok kívánnivalót hagy maga után. De ahhoz, hogy a belső érzékeket megfelelően használjuk, finoman kell bánnunk velük, gyakran beleolvasztva egyiket a másikba. Sokszor például nehéz eldönteni, hogy éppen telepatikus vagy látnoki üzenetet kapunk-e, vagy sem. Bár ez tulajdonképpen nem is fontos. A belső érzékek használatával egyszerően kitágítjuk érzékelésünk hatósugarát. Miközben e sorokat írom, mindenféle ingereket érzékelek a környezetemből, bár ennek alig vagyok tudatában. Nyilvánvaló, hogy nem válogatom külön a látási és hallási ingereket, hacsak nem kezdek el szándékosan erre figyelni - de ugyanakkor tudom, hogy az információt különböző érzékszerveken keresztül kapom. A fizikai érzékek egyszerre mőködnek, így adnak képet a valóságról. A belső érzékeket ugyanígy használjuk: folyamatosan, messze túl azon a ponton, ahol használatukról még tudomásunk lenne. Ahhoz, hogy elmagyarázhatóvá váljanak, külön-külön kell beszélni róluk, jóllehet hatásukat egyszerre érezzük. Seth már 1964 februárjában, a kezdeti üléseken elkezdte a belső érzékek felsorolását és magyarázatát, és még mindig tanuljuk a használatukat. Úgy sorolom fel őket, ahogyan ő tette, és szemelvényeket adok az ő magyarázataiból is. BELSő, VIBRÁCIÓS TAPINTÁS - A belső érzékekre úgy gondolj, mint a belső valóság felé vezető ösvényekre. Az első érzék közvetlen, azonnali érzékelést jelent; én ezt csak belső, vibrációs tapintásnak tudom nevezni. Képzelj el egy embert egy átlagos utcán, házakkal, gyeppel, fákkal. Ez az érzék lehetővé teszi számára, hogy megérezze a körülötte álló fák érzéseit. Tudata kitágul addig, hogy befogadja azt az érzést: mit jelent fának lenni - vagy bármelyik konkrét fának lenni. Érzékelési körén belül bárminek a létét érzi meg: az emberekét, a rovarokét, a főszálakét. Ettől még nem felejti el, hogy ki ő, de felfogja ezeket az érzéseket, körülbelül úgy, ahogy ti a meleget és a hideget. Ez az érzék hasonlít az empátiához, de sokkal több benne a vitalitás. (Seth azt mondja: ma nem vagyunk képesek teljes intenzitással használni a belső érzékeket, mert idegrendszerünk nem képes olyan erős ingereket kezelni.) Nem könnyő az ilyesfajta érzékleteket osztályozni, de azt hiszem, az alább leírt esetben a belső, vibrációs tapintást használtam. Egy este épp nálunk ült Bill és Peg Gallagher, amikor átlátogatott az egyik szomszédasszony. Polly nagyon érzelemgazdag fiatal nő volt; megkérdezte, hogy nem próbálnék-e meg róla belső benyomást szerezni. Elutasítottam, mondván: fáradt vagyok. Valójában azt éreztem, hogy "nagy belső feszültség" munkál benne, már kellemetlen erősségő, és nem akartam érintkezésbe kerülni vele. De úgy látszik, kíváncsiságom erősebb volt, mint én. Bekapcsoltam belső érzékeimet, hogy kiderítsem, mi a baj - de közben nem tudtam, hogy ezt teszem. (A belső érzékek használatában, mint minden másban, meg kell tanulni disztingválni, és itt is fontos a diszkréció.) Szinte azonnal megláttam az asszonyt 1950-ben, tizenéves lányként. Kórházi ágyon feküdt, és szülési fájdalmai voltak. Az élmény rendkívül eleven volt, és a fájdalom nagyon valóságos. A kórteremben egy idősebb nőt és egy fiatalembert láttam, személyleírást is tudtam adni róluk. Polly a volt férjét és a férj édesanyját ismerte fel bennük, viszont cáfolta, hogy gyereket szült volna. Azt mondta: abban az évben az egyik barátnője hozott törvénytelen gyereket a világra: egy kislányt. A fájdalom először annyira megrémített, hogy szinte sikoltva mondtam, mi történik; Pollyt mégsem akartam zavarba hozni. Később haragudtam is magamra; azon törtem a fejem, miféle tudat alatti dramatizáció lehetett ez. Polly két évvel később elköltözött a városból. Mielőtt elutazott volna, felhívott telefonon, és elmondta, hogy az az epizód nagyon is hiteles volt. A gyermeket ő szülte, és a leírás, amit a kórteremről adtam, ráillett az ő kórházi szobájára. Természetesen nem akarta, hogy bárki tudjon a gyerekről, akit örökbe adott (és különben sem volt semmi közöm az egészhez). Aznap este, amikor átjött hozzánk, a gyermekére gondolt, mert évek óta először hírt kapott a kislány apjáról. Talán ezért "hangolódtam rá" a szülésre. Ebben az esetben a belső, vibrációs tapintást használtam, hogy tudatosítsam magamban Polly érzéseit. Általánosságban szólva ez a legelső belső érzék rendkívül értékes lehet, mert a tapasztalat kitágulását, teljesebb megértést és együttérzést eredményez. Ha az ember begyakorolja a használatát, megérezheti az elevenen lüktető érzelmi mozgást, a boldog vitalitást minden élőlényben. Nem arról van szó, hogy lelki voyeur lesz belőlünk, hanem arról, hogy ezeket a képességeinket a másokon való segítésre kell használnunk, méghozzá örömteli módon, átéléssel és természetesen, ahogy izmainkat vagy csontjainkat használjuk. A szándék fontos, de egyébként nem hiszem, hogy egyáltalán lehetséges ezeket az érzékeket rosszra használni. Ha valaki nem kész még arra, hogy helyesen használja őket, akkor a személyiség ügyel rá, hogy egyáltalán ne használhassa tudatosan. PSZICHOLÓGIAI IDő - A pszichológiai idő olyan, természetes ösvény, amelynek célja, hogy a belső világ megtalálhassa az utat kifelé és vissza; bár az ember nem erre használja. A pszichológiai idő eredetileg lehetővé tette, hogy az ember viszonylag könnyen élhessen a belső és a külső világban, a kettő kölcsönhatásában. Ha kifejleszted magadban a pszichológiai idő használatának képességét, képes leszel ebben pihenni, kikapcsolódni, miközben tudatod éber marad: ilyenformán mintegy kibővíti az idődet. A pszichológiai idő felől szemlélve meglátod, hogy a fizikai idő éppolyan álomszerő, mint amilyennek korábban a pszichológiai időt gondoltad. Egyszerre befelé és kifelé tekintve fölfedezheted teljes Énedet, és meglátod, hogy mindenféle felosztás illúzió. A valóságban, a gyakorlatban a pszichológiai idő segít a többi belső érzék kifejlesztésében. A pszi-időben, ahogy Robbal elneveztük, az ember egyszerően befelé fordítja figyelme fókuszát. Ülj le, vagy feküdj le, kedves olvasó, nyugodtan, egyedül, és hunyd le a szemed. Gondold el, hogy belül létezik egy világ, amely ugyanolyan eleven és valóságos, mint a fizikai világ. Kapcsold ki fizikai érzékeidet. Ha jól esik, képzeld úgy, hogy erősségszabályozó van rajtuk, mint a rádió hangerőgombja, és szépen, egyenként lecsavarod őket. Aztán képzeld el, hogy a belső érzékeknek is vannak ilyen szabályozóik. Képzeletben csavard fel őket. Így is el lehet kezdeni. De úgy is lehet, hogy csak fekszel nyugodtan, és elképzelsz egy sötét vetítővásznat vagy képernyőt. Erre a felületre koncentrálsz mindaddig, míg képek nem jelennek meg rajta. Ne a gondokra figyelj, ne a mindennapi apró-cseprő ügyekre, amelyek azonnal az előtérbe ugranak, mihelyt kizárod a külvilágot. Ha ilyen gondolatok tolakodnak figyelmed előterébe, akkor még nem állsz készen arra, hogy folytasd. Mivel két dologra nem lehet tökéletesen koncentrálni, irányítsd figyelmedet a vetítővászonra, vagy bármely elképzelt képre - ez elfedi majd a bosszantó gondokat. Azt is megteheted, hogy képszerően magad elé rajzolod a gondokat, és "végignézed", amint eltőnnek a távolban. Egy ponton egyszer csak nagyon ébernek és tudatosnak, de rendkívül könnyőnek fogod érezni magad. Lehet, hogy erős fényeket látsz majd. Esetleg zajokat, emberi hangokat hallasz. Ezek között lehetnek látnoki vagy telepatikus üzenetek is. Mások egyszerően a tudatalattiból kivetülő képek. Ha gyakorolod, meg tudod majd különböztetni őket egymástól. Ahogy fejlődsz, gyakorlat közben fokozatosan elszakadsz majd az időtől, amilyennek eddig ismerted. Különféle szubjektív élményeid lehetnek, ESP-jellegőektől kezdve egyszerő ihletettségi állapotokig. Én például a pszi-idővel folytatott gyakorlatok közben néha testen kívüli utazásokat teszek. Ez az érzés felfrissít, nyugalmat és békességet hoz. Különböző célokra sokféleképpen lehet alkalmazni a pszi-időt. Tanítványaim közül sokan egészen jó hatásfokkal használják ezt az érzéket másfajta élmények előkészítőjeként. A MÚLT, A JELEN ÉS A JÖVő ÉRZÉKELÉSE - Ha emlékeztek még képzeletbeli emberünkre, aki az utcán szemlélődik, akkor arra is emlékezhettek, hogy azt mondtam róla: az első számú belső érzék használatával érzi az egységes lényeget mindenben, ami él. Ezt a harmadik érzéket használva érzékelési körén belül megérzi minden eleven teremtmény múltját és jövőjét is. Ne feledjük: Seth szerint a teljes Én szüntelenül használja a belső érzékeket. Mivel a múltnak, a jelennek és a jövőnek nincs valóságossága, ez az érzék hozzásegít, hogy átlássunk az idő látszólagos korlátain. Olyannak érzékeljük a dolgokat, amilyenek valójában. Minden jóslat, előre megérzés erre a belső érzékre támaszkodhat. A pszi-idővel folytatott kísérletek közben gyakran spontán módon is jelentkezik. A FOGALMAK ÉRZÉKELÉSE - A negyedik belső érzék azt jelenti, hogy az intellektuális szintnél sokkal mélyebben éled meg a fogalmakat: teljességükben tapasztalod meg őket. A fogalmaknak is van sajátos elektromágneses töltésük, vegyi összetételük, mint a gondolatoknak. A tudat molekulái, ionjai átváltoznak a fogalom összetevőivé: ilyenkor a fogalmat közvetlenül érzékeled. Nem érthetsz, nem értékelhetsz igazán semmilyen létező dolgot, amíg meg nem tanulod, hogyan lehetsz azonos vele. - A legjobban a pszi-idő használatával tudod ezt megközelíteni. Ülj le egy csöndes szobában. Amikor egy idea fölmerül benned, ne intellektuálisan közelítsd meg, hanem ösztönösen, intuícióval. Ne ijedj meg a szokatlan fizikai érzésektől. Gyakorlással, bizonyos mértékig elérheted, hogy azonossá válj az ideával. Benne leszel, belülről tekintesz kifelé, nem kívülről befelé. - Az ideák, amelyekről beszélek, túl vannak a te tér- és időfogalmaidon. Ha gyakorlottá válsz a harmadik belső érzék [a múlt, a jelen és a jövő érzékelése] használatában, amellyel a megértés többé-kevésbé spontán módon következik be, akkor a fogalmi érzékelést nagyobb szabadsággal használhatod. Minden igazi fogalom eredete kívül esik a ti álcázási rendszereteken, és rajta túl is folytatódik. Ha a belső érzékeket nem használod, a fogalmakat, legyenek bármilyen egyszerőek, csak halvány villanásként érzékelheted. Azt hiszem, ezt az érzéket használtam a 17. fejezetben leírt epizódban, amikor egy szavakkal ki sem fejezhető fogalmat érzékeltem; arra az esetre gondolok, amikor a szoba óriási nagyra nőtt. A FELISMERT LÉNYEG ÉRZÉKELÉSE - Ne feledjétek: a belső érzékek egységként mőködnek, finom összhangban, és az, hogy most különválasztom őket, bizonyos fokig önkényes. Ez az ötödik érzék annyiban különbözik a negyediktől [a fogalmak érzékelésétől], hogy nem fogalmakkal függ össze. Annyiban hasonlít a negyedikhez, hogy független a múlttól, a jelentől és a jövőtől, és együtt jár azzal, hogy az Én átváltozik, átalakul valami mássá. - Ezt nehéz elmagyarázni. Ha egy barátodat meg akarod érteni, a fizikai érzékeidet mőködteted. Ezt az ötödik belső érzéket használva bejuthatsz a barátod Énjébe. A ti rendszeretekben ez nem lehetséges a szó teljes értelmében. Ez nem azt jelenti, hogy egyik entitás irányíthatja a másikat. Sokkal inkább azt, hogy közvetlenül, azonnal felismered az élő "szövet" lényegét. A "szövet" szót itt óvatosan használom; kérlek, ne okvetlenül az orvosi jelentésében értsd. - Bizonyos értelemben minden entitás önmagában zárt, mégis kapcsolatban áll a többivel. Ez az érzék lehetővé teszi, hogy áthatolj az Ént körülvevő burkon. Ezt a belső érzéket, mint az összes többit is, a belső Én állandóan használja, de az így szerzett benyomások közül csak nagyon kevés szőrődik át a tudatalattiba vagy az egóba. Mégis, enélkül az érzék nélkül senki sem lenne képes rá, hogy megértsen egy másik embert. - Ez az érzék a belső, vibrációs tapintás erősebb változata. A VALÓSÁG ALAPJAINAK BELSő TUDÁSA Ez elsődleges, elemi fontosságú érzék. Ez az a mőködő tudás, amelynek segítségével az entitás érzékeli a mindenség alapvető vitalitását. Nélküle a vitalitást nem lehetne irányítani - mit ahogy a veled született egyensúlyérzék nélkül nem lennél képes ültő helyedből felállni. - Ha a belső Én nem használná szünet nélkül ezt a hatodik érzéket, nem lenne képes megteremteni a fizikai álca-univerzumot. Ezt az érzéket az általad ismert ösztönhöz lehet hasonlítani, bár a teljes világmindenségre vonatkozó, belső tudással függ össze. Az élő szervezet különféle jelzéseket, adatokat kap a valóság különböző részeiről, s ezek segítségével képes mőködni ebben a valóságban. A belső Énnek teljes tudás áll rendelkezésére, de ennek a szervezet csak egy részét használja. A pók, miközben hálóját szövi, szinte a legtisztább formájában használja ezt az érzéket. A póknak nincs intellektusa, sem egója; tevékenysége pusztán a belső érzékek tiszta, spontán használatán alapul, szinte semmi sem akadályozza, nem álcázza. De a pókban is, csakúgy, mint az emberben, megvan a teljes mindenségre vonatkozó tudás. Seth mindig hangsúlyozza, hogy a valóságra vonatkozó kérdéseinkre bennünk van a válasz. Fel is fedi magát, ha figyelmünk fókuszát nem a fizikai tényekre irányítjuk, hanem befelé figyelünk; ekkor lép színre a hatodik belső érzék. Megmutatkozik az ihletett pillanatokban is, és a spontán "felismerések" is ennek köszönhetők. Bizonyos, hogy ez az érzék lépett hirtelen mőködésbe a "kozmikus tudattal" kapcsolatos élményem során, és részben neki köszönhető az "Ideakonstrukció"-kéziratom. Ez az érzék játssza a főszerepet minden olyan élményben, amelyet megvilágosodásnak szokás nevezni. A baj csak az, hogy az így kapott adatokat valahogyan le kell fordítanunk olyan fogalmakká, amelyeket megértünk: szavakkal vagy képekkel kell megmagyaráznunk - ennek pedig óhatatlanul torzítás a következménye. Néhány ilyen élményt anyagi fogalmakkal nem is lehet megmagyarázni, de aki már átélte, az pontosan tudja, mennyire valóságos. A BELSő ÉN VÉDőBURKÁNAK KITÁGULÁSA VAGY ÖSSZEHÚZÓDÁSA Ez az érzék kétféleképpen mőködik. Jelentheti az Én kiterjesztését, megnövelését, amelynek során kitágulnak az Én és a tudatos megértés határai. De jelentheti azt is, hogy az Én beljebb húzódik, egy még kisebb, finomabb burokba, amely lehetővé teszi számára, hogy behatolhasson más valóságokba. Minden tudatot körülvesz egy ilyen védőburok, amely valójában az energiamező határa, és arra szolgál, hogy védje és megtartsa a belső Én energiáját, nehogy elszivárogjon. - Semmilyen rendszerben egyetlen tudat sem létezik ilyen védőburok nélkül. Ezt a burkot szokás asztráltestnek is nevezni. A hetedik belső érzék teszi lehetővé e burok kitágulását vagy összehúzódását. Rob és én sok élményt szereztünk e belső érzék révén. Hallgatóim közül is többen így vannak vele. A pszi-időben együtt jár egy különös "elefántiázis"-érzéssel: úgy érzem, mintha felduzzadnék, de közben egyre könnyebb és könnyebb vagyok. Az érzés közvetlenül a testen kívüli élmény előtt is felléphet. Több ülésen keresztül éreztem ennek az ellenkezőjét, amikor a másik személyiség, Seth Kettő jelentkezett. KISZABADULÁS AZ ÁLCARENDSZERBőL - A ti rendszeretekben ritkán fordul elő tökéletes kiszabadulás az anyagi forma álcája alól, bár megvalósítható, különösen a pszichológiai idővel kapcsolatban. Ha tökéletesen kihasználod a pszichológiai időt, az álcarendszer megdöbbentő mértékben legyengülhet. A kiszabadulás abból áll, hogy a belső Én leveti magáról az álcázást, mielőtt simán magára öltene egy másikat, vagy teljesen megszabadulna mindenféle álcázástól. Ennek módja egy bizonyos frekvencia- vagy rezgésváltás: a vitalitás áthangolódik egyik rezgésmintáról a másikra. Álomvilágotok egyes szempontokból közelebbi élményeket nyújt a belső valóságról, mint az éber állapot élményei, amelyekben a belső érzékek annyira el vannak fedve az éber tudat elől. AZ ENERGIASZEMÉLYISÉG DIFFÚZIÓJA - Ha egy energiaszemélyiség a ti rendszeretek részévé akar válni, ezt az érzéket használja. Az energiaszemélyiség először sok részre szórja szét önmagát. A ti síkotokra, a ti rendszeretekbe "beltagként" csak így, a legegyszerőbb alakban lehet bejutni, és később újraépítkezni: ebből a szempontból természetesen a spermium a belépési pont. A személyiség később újra összerendezi energiáját. Seth itt azt állítja, hogy a belső Én ezt az érzéket használja, amikor valamelyik személyiségét a fizikai életbe küldi. Szerepe lehet bizonyos médiumtevékenységben is, amikor a nem evilági személy kapcsolatot akar teremteni, és felhasználható a testen kívüli élmények közben, ha valamely nem fizikai valóság is szerepet játszik bennük. * Mi az értelme annak, hogy megtanuljuk a belső érzékek használatátő Seth azon a magnóra vett ülésen beszélt ennek előnyeiről, amelyet a pszichológiahallgatók kedvéért rendeztünk. Ezeket mondta: - Benneteket nem fog elnyelni a szubjektivitás. Meg fogjátok tanulni, mi a valóság. Nem szokás tudni, de az önvizsgálat olyan tudatállapotokat eredményez, amelyek számotokra általában nem ismerősek. Ezeket most vizsgálati eszközökként használhatjátok. - Abban a felfedezési folyamatban, amelyről beszélek, a személyiség megpróbál behatolni önmagába, és megtalálni az utat a felvett tulajdonságok fátyla mögött önmaga belső identitásáig. Az Én belső magja rendelkezik telepatikus és látnoki képességekkel, amelyek nagyban befolyásolják a családi kapcsolatokat - és az egész civilizációt. Most még nem használjátok elég hatékonyan ezeket az érzékeket. És pontosan ezekre a képességekre van ma szükség. Ha a világotok szót akar érteni önmagával, akkor mindegyikőtöknek meg kell értenie, hogy mint egyedi, szubjektív teremtménynek, milyen lehetőségei vannak. - Könyvekből ezt nem lehet megtanulni. Ha pszichoanalízis útján megtanulod, hol laknak a neurózisaid, akkor is nagyon sekély vízben gázolsz. Még akkor is csak személyiséged legfelső rétegeid kutatod, és nincs részed a megváltozott tudatállapotok előnyeiben, amelyeket az általam ismertetett módon érhetsz el. - Létezik olyan tudatállapot, amely éberebb, mint bármelyik, amit eddig ismertél - egy olyan állapot, amikor egyszerre ismered fel saját alvó és éber énedet. Míg tested alszik, te tökéletesen éber lehetsz. Kitágíthatod tudatod jelenlegi korlátait. Seth itt arra utal, hogy a pszi-idővel folytatott gyakorlatok valóban kitágítják a normális tudatot. Mindenféle, korábban elfojtott ihlet, megérzés, érzékeken túli, hasznos érzéklet felszínre juthat a tudatban. Ha az ember rendszeresen végzi a pszi-idő-gyakorlatokat, tudatosan felfogja a belső érzékektől kapott adatokat is. Ezekre az észleletekre is reagál, s így megtanulja, hogyan kezeljen jóval nagyobb tömegő ingert, mint azelőtt. Ez az intuitív tudatosság megjelenik nappal is és alvó állapotban is. Már említettem: a Seth által adott útmutatás alapján megtanultam, hogyan lehetek álmomban teljesen éber. Ebben az állapotban az ember az álmait álomként éli meg, és többé-kevésbé akarata szerint módosíthatja őket. A teste közben békében, biztonságban pihen, és visszavárja a kivetített tudatot. Ehhez persze munkára van szükség - az én esetemben legalábbis így volt. Tapasztalati úton meg kell tanulni fenntartani a megfelelő tudati szintet, mert mindig fennáll a lehetőség, hogy az ember visszacsúszik a szokványos alvásba. Ezek a tudati szintek csak előszobái annak a tudatállapotnak, amelyet én mostanáig csak ritkán értem el. Ebben az állapotban az intellektus, az intuíció és az ember teljes lénye valóban megemelkedett állapotban mőködnek. Az érzékek szinte hihetetlen módon kiélesednek. Ez az állapot előadódhat ébren is, alvás közben átélt "éber" állapotban, de transzban is. Ilyenkor az ember azt érzi, mintha eddigi életét álomban élte volna, és most ébredt volna fel: megtapasztalja saját többdimenziós valóságát. Aki egyszer átélte ezt az élményt, soha többé nem felejti el. Az ide vezető út ott kezdődik, hogy az ember egyszerően gyakorlatokat végez a pszi-idővel. Mindennap néhány percre elfordítja figyelme fókuszát a fizikai valóságról. Mindenki másként fogja érzékelni a belső érzékeket, hiszen maga az érzékelés is rendkívül egyéni. A belső érzékek használata azonban a pszi-idő begyakorlása nélkül igencsak nehéz. Némelyik hallgatóm viszont spontán módon "hangolódott rá" saját belső érzékeire a pszi-idő gyakorlása közben. Néhányan azért használták a pszi-időt, hogy előző életeikből való élményeket kutassanak fel; a tények megkeresésében sokféle belső érzéket is igénybe vettek. Mindent összevetve a belső érzékek mindenki számára belátást, képet nyújtanak a fizikai anyagtól független valóságról és saját belső identitásáról. Automatikusan megnövekszik a figyelemösszpontosítás, és olyan képességek szabadulnak fel, amelyek a mindennapi életet is új értelemmel, vitalitással és célokkal gazdagítják.

Ismeretlen Internetes forrásból
2004-01-07

Ennek az írásnak a tetszési indexe: 5 (1 értékelés alapján)
Kérlek értékeld ezt az írást , klikkelj az értékelésednek megfelelő csilllagra,
majd a mehet gombra... köszönöm!