Kimondhatatlanul örültem, amikor a közelmúltban rábukkantam Percival Lowell születési adataira. Nosza, azonnal el kell készíteni a horoszkópját, hiszen nem mindennapi ember az, aki felfedezte naprendszerünk eddig ismert legkisebb és legtávolabbi bolygóját. Akkor még nem sejtettem, hogy mennyi kellemes meglepetés vár rám, mennyi kutató munka és hány értékes tapasztalattal leszek gazdagabb. Igaz ugyan, hogy az újonnan szerzett tapasztalatok mindeddig is általam ismert dolgokat világítottak meg, ám mégis úgy hatottak, mint egy bizonyító erejű kísérlet, mely teóriákat támaszt alá. Lowell születésének pillanatában (1855. március 13. 07 óra 37 perc, Boston/Mass. USA) a Plútó kelt fel éppen a látóhatár peremén.

Asztrológiailag ezt úgy határozzuk meg, hogy a horoszkóp legjelentősebb pontján, az Ascendensen állt, az akkor még ismeretlen bolygó. Ez nem lehet véletlen. A képlet, mely egyébként itt áll példaként, az értőknek azonnal és egyértelműen elárulja, hogy tulajdonosa nagy ember, aki fáradhatatlan munkával, komoly eredményeket, szép sikereket tudhat magáénak.

Az is nyilvánvaló, hogy legfontosabb felfedezése szinte befejezetlen marad, illetve munkájának eredményét csak később ismerik el, sőt azt talán meg sem éri. Az MC-n, mely az élet célját s az elérhető eredményeket mutatja a Holdat találjuk. Jó fényszög kapcsolatai az Uránusszal és a Neptunnal már életében is ismertté teszi a tudóst, aki nem mindennapi dolgokat csinál és munkájára oda kell figyelni. Az eredmények, s a velejáró népszerűség ismert dolog mindazok előtt, akik tudnak Lowell munkásságáról. Tíz évig dolgozott Japánban, majd 1894-ben Arizonában 2210 méter magasságban Flagstaffban csillagvizsgálót létesített. Itt végezte kutatásait, melyek szakmai körökben ismertté tették. Azon már nem is lepődhetünk meg, hogy kutatásainak fő tárgya kezdetben a Mars bolygó volt. Az asztrológiában ugyanis az "új bolygók"-at a klasszikus bolygó valamelyikének felsőbb oktávjaként határozzuk meg. A Plútó pedig felfedezőjétől függetlenül, mindenképpen a Mars felsőbb oktávja. Tehát az érdeklődési kör adott, a kiindulási pont természetes. Az Ascendens uralkodó bolygója, a Vénusz, a 12. házban található, 90 foknyira, tehát rossz fényszögben a hivatásbeli sikereket reprezentáló Holdhoz. A 12. ház a titkok, gondok és a megoldhatatlan problémák helye minden horoszkópban. Így érthető, hogy az igazi siker, az igazi eredmény nem juthatott életében osztályrészéül a nagy tudósnak.

Kutathatnánk, s elemezhetnénk tovább a nagy ember jellemét és sorsát, ám ez aligha volna több, mint egy érdekes horoszkóp többé kevésbé figyelemre méltó elemzése. Tovább lépve azonban a legmeglepőbb tanulságot is levonhatjuk a Plútó felfedezésének történetéből. Például azt, hogy egy horoszkóp mutatja tulajdonosának jellemét és sorsát, vagyis az életre vonatkozik. Ám könnyen úgy tűnhet, hogy Lowell horoszkópja halála után is működik, vagyis feltűnően szoros kapcsolatot mutat a Plútó felfedezésének képletével, mintegy jelzi a bolygó igazi megtalálásának időpontját.

A keresés Lowell halála után abbamaradt. Azután 1929-től újult erővel kezdték keresni az ismeretlen bolygót, egy erre a célra épített 33 cm-es objektívű távcsővel. Lowell utódja Vesto Malvin Slipher (1875-1969) 1930. március 13-án jelentette be az új bolygó felfedezését. Meglepő, hogy mindössze hat fok eltérés mutatkozott a Lowell által számított lehetséges pozíciótól. Az azonosítás után az obszervatórium az alábbi táviratban értesítette a csillagászati intézeteket.

"Az a rendszeres kutatás, melyet évekkel ezelőtt Lowell-nek a Neptunuszon túli bolygóra vonatkozó vizsgálatai nyomán kezdtünk egy objektumot tárt fel, melynek mozgása és pályája két hete összhangban van egy Neptunuszon túli bolygóéval, mely közelítőleg a Lowell által megadott távolságban van."

Lámcsak egy érdekes egybeesés. A bejelentés dátuma véletlenül, vagy sem éppen Lowell 75. születésnapjára esett. A felfedezés időpontja 1930. január 21. Ugyancsak érdekes, hogy miután ismertté vált a szenzációs közlés az új bolygót egy csillagász 11 éves kislánya, Venitia Burney nevezte el Plútónak. A gyermek apja rögtön táviratot küldött a Lowell csillagvizsgálónak, ahol mint elsőnek beérkező ajánlatot ezt el is fogadták. A név illő és találó, hiszen két első betűje nem más, mint a felfedező monogramja. Az égitest maga rászolgál a Plútó névre, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Plútó azonos azzal az alvilági Istennel, akit a görögök Hadesnak hívtak. Utját a Naptól távol, örök sötétségben és hidegben folytatja. A Plútóról a Napot már csak hideg diónyi fényes csillagnak látnánk. Sok titkot tár fel a Plútó felfedezésének napjára készített horoszkóp is. 1930. január 21-én az égitestek állása vall a most felfedezett bolygó természetéről. Az első és legfeltűnőbb dolog, hogy az új bolygó szinte pontosan szemben áll a Marssal. A két égitest rokon vonásairól már esett szó. A Nap, a Merkúr és a Vénusz feszült, rossz fényszög kapcsolatban áll a Holddal, mely a Plútó erőszakos válságokat, tragédiákat felidéző természetére utal. Ezt a jellemvonást alátámasztja a Szaturnusz és az Uránusz hasonló kapcsolata. A két óriás külső bolygó kiszámíthatatlan, hirtelen tragédiák lehetőségéről mesél, szélsőséges tragikus erőket tár fel. Ám a Szaturnusz, a Neptun és a Hold jó fényszögei a felhők felett mindig ragyogó Napot, a reménysugarat mutatják meg. A tragédiák most már tanulsággá, hasznos tapasztalattá válnak, a küzdelem kedvező eredményeket szül. A váratlan kellemetlenségekből a Jupiter és az Uránusz jó fényszöge jelzi a kiutat, adja a kedvező megoldás lehetőségét. A Jupiter azonban a Neptunnal is fényszöget alkot, méghozzá rossz indulatú, 90 fokot. Ez jelzi, hogy az újonnan felfedezett Plútó hatásai szinte kiismerhetetlenek, előre nem készülhetünk az általa felidézett válságokra, s csak később tudjuk meg, hogy a rombolás célja az újjáépítés lehetőségét nyitotta meg számunkra. Többek között ez a konstelláció és a későbbi tapasztalatok tették lehetővé, hogy az asztrológusok a Plútót megismerjék, hatásait a világ eseményeire és az egyes emberek sorsára vonatkoztatva értékelni tudják. A bolygó megítélésében segít az is, hogy a nemlétező véletlen éppen az alvilág urának nevével ruházta fel, akinek mitológiai jellemzői rendkívül jól illenek természetéhez.

Térjünk vissza Lowell horoszkópjának és a felfedezés képletének vizsgálatához. A Mars együtt áll Lowell képletének ez esetben legfontosabbnak tekinthető pontjával, az MC-vel és a Holddal. A Plútó pedig éppen vele szemben, legalább ilyen fontos és erős kapcsolatot mutat. Az ő szerepük a legfontosabb, bár említésre érdemes még a tizedek ház urának a Szaturnusznak trigonja, vagyis legkedvezőbb fényszöge Lowell horoszkópjának Ascendenséhez és Plútójához. A Jupiter, mely a nagy csillagász horoszkópjának 11. házában áll, ígérve a vágyak, remények majdani beteljesedését, együtt áll a horoszkóp Szaturnuszával. A munka eredménye megszületett, az életmű bevégeztetett, teljessé vált. Ismét felmerül a kérdés, vajon tényleg "működik" egy horoszkóp miután meghalt, akinek kozmikus monogramjaként használhattuk? Mondhatjuk, igen is, meg nem is. Nem "működik", mert a mögöttük álló személy már rég nincsen az élők sorában. Nem így kell nézni azonban a dolgot. Lowell élete egy folyamat része volt, mely folyamatot az égitestek mozgásában nyomon követhetjük, ha fáradtságot nem kímélve figyeljük a bolygók helyzetét, akár az idők kezdetétől az idők végezetéig. Lowell tehát láncszem volt egy folyamatban, így horoszkópja természetes módon beleillik a képbe, s mindenkor harmonizál mindazzal, amihez maradandó munkája kapcsolódott. Így derül fény arra, hogy hibát követhet el az asztrológus, aki akár egy személy, akár népek sorsát csak a pillanatnyi helyzet, az aktuális konstellációk alapján igyekszik megítélni, anélkül, hogy vizsgálná az előzményeket és számot vetne a jelen jövőbe vetített lehetőségeivel. Ennek a példának tanulságként kell szolgálnia arra, hogy a horoszkóp mutatja öröklött korlátainkat, kapcsolódik szüleink horoszkópjához és megkezdett életutunkat csak a lerakott alapokon folytathatjuk tovább. Múltunkkal visszavonhatatlanul megszabtuk, meghatároztuk jövendő lehetőségeinket.

Ne hagyjuk még el a nem is olyan régen felfedezett titkokat rejtő és feltáró Plútót. Mivel, mint már említettem, a Naptól való nagy távolság miatt utján igen lassan halad, keringési ideje legyünk pontosak a precíz emberek kedvéért 248,857900 év. Pályájának különlegessége miatt 12-30 évig, vagyis nagyon sokáig tartózkodik egy jegyben, így hatása a közös emberi sorsokban, ha úgy tetszik, a történelemben nyomon követhető. Ha ez így van, már pedig így van, ám tegyük meg. Nézzük hogyan befolyásolta az emberek sorsát a nem túl távoli múltban, s mit várhatunk tőle a jelenben.

Vegyük sorra a jegyeket és a dátumokat.

Ezúttal remélhetőleg sokat segít az orvostudomány és a természetgyógyászat a veszély leküzdésében. Magyarország a Nyilas jegyébe tartozik, így különösen számunkra jelent komoly átalakulást. Igaz, hogy nagy erőfeszítésekkel, válságokon keresztül vezet az út, de fölfelé haladunk rajta.