A hangya nem lát csak emberarasznyira.

Tavasz volt Rómában. A nap megmelegítette a falak déli oldalát. A kertekben piroslott a mandulafa virága. A bogarak előjöttek a föld alól.
Szent Péter temploma alján hangyanép nyüzsgött ki egy földalatti repedésből: apró fekete hangyák, amilyen legtöbb van a világon. Egyik csoport a másik után jött. Ásítoztak, nyújtózkodtak. Némelyek megálltak a napfényben és melegítették a hátukat. Mások vidáman beszélgetve haladtak tovább a verőfényben.
- Új korszak virradt reánk - mondotta az egyik. - Itt telepedjünk meg e meleg kősziklák között. Itt a mi nemzetségünknek a legalkalmasabb ország.

Az öregek bágyadtak voltak a téli nagy alvástól. Szemük még nem szokta meg az erős napfényt. Azonban a fiatalok vígan mászkáltak ide-oda.
- Gyerünk fel a magasba! - mondotta egy fiatal hangya, akit az életerő a legjobban mozgatott.
És megindult fölfelé az alapkövön.
Mikor a nagy márványnak a felső széléhez érkezett, elcsodálkozott az egyenes vonalon.
- Lelkemre mondom - kiáltott a társainak, - ezt a kősziklát nem a természet alkotta!
Azok is odaérkeztek és bámulva vizsgálták a nagy márványkocka egyenes vonalát, s a másik márványt, amely ezen feküdt.
- Valóban - mondották, - a véletlenség nem alkot köbe ily hosszú egyenes vonalat.
A tudás vágya további vizsgálódásra indította őket. Ismét új meg új négyszögletű követ találtak.
- Ez a végtelen magasság rakva van! - mondotta az egyik. - De ki rakhatta?
Miért rakhatta? Micsoda örült gondolat ekkora köveket egymásra rakni, holott a természet maga nyit repedéseket, amelyekben mindenki meghúzódhatik.
- Céltalan alkotás - mondotta a másik a fejét rázva.
- De csak láthatnánk, hogy hol a vége!
- Végtelen ez - mondotta ismét a másik. Új hangyák jöttek és részt vettek a vitában.
- Az igaz, hogy csodálatos kőhalmazat - szólt egy fiatal, - de hogyan keletkezhetett volna másképpen, mint a természet játékából!
- De hátha van nálunknál nagyobb hangya is - vélte egy gondolkodó. - Hátha van akkora, hogy milliószorta nagyobb, erősebb és eszesebb, mint mink vagyunk!

(Gárdonyi Géza)