Advent első hete
AsztrálFény nyitóoldal
hirdetés
Mai mese - AsztrálFény Mai mese

Aranycsillag

A FARKAS ÉS A RÓZSA

Volt egyszer egy önző, rosszívű kisleány, aki soha senkinek nem adott, soha senkivel jót nem tett. Hiába mondták neki, hogy csak a jó gyermekeket szereti az Isten, és hogy csak a jó gyermekeknek van aranycsillagjuk az égen. Ő ezt nem hitte el, hanem továbbra is rosszívű és önző maradt.

 

Egy nap megint elkergetett egy szegény gyermeket, amiért meg merte érinteni az ő játékát, és még csúfondárosan utána is kiáltott: „Szégyelld magad, hogy nincsen semmid, és az enyémre szorultál!”


Alighogy ezt kimondta, úgy érezte, hogy sűrű fátyol borul szemei elé, és egyszerre emelkedni kezd vele a föld. Amint ismét kinyitotta szemét, a mennyországban találta magát, ahol gyönyörű, sugárzó világoskék volt minden. Kékek voltak az erdők, mezők, ligetek, folyók, hegyek. Bizony gyönyörű azúrkék volt itt minden. A kisleány körülnézett és amint jól kinyitotta a szemét, egy hófehér szárnyú kis angyalt pillantott meg. Rá is szólt mindjárt: „Légyszíves kis angyal, vezess körül a mennyországban, mert szeretném megtalálni az én aranycsillagomat.”

 

Az angyalka rámosolygott. „Örömmel megyek veled, mert remélem, jó gyermek voltál a földön, és nem járunk majd hiába.”

 

Ezzel karon fogta őt, és vezetni kezdte. Először is egy óriási ezüstős tóhoz értek.

„Hát itt mi van?”- érdeklődött a leányka.

„Ez a holdvilág birodalma. Innét viszik le esténként az ezüstfényt a földre, hogy bevilágítsa az utat a szegény embereknek.” - felelte az angyal.

Amint tovább értek, szépséges ifjú leánykával találkoztak, aki harmatcsöppel teli korsót vitt a karján. A kisleány mindjárt megkérdezte, hogy ő kicsoda.

„Ő a hajnal.” - felelte az angyalka. „Látod, ezt a nehéz korsót viszi mindig, hogy megöntözze reggelenként a szomjas virágokat.”

Amint továbbértek, megint találkoztak egy gyönyörű szép fiatal leánnyal, aki aranygolyókkal játszadozott.

„Napsugár királykisasszony.” - mondta mindjárt az angyalka. „Játék közben elhullajt egy-egy aranygolyót, s olyankor lent ki süt az aranyos napocska, hogy fényt és meleget sugározzon azokra, akik fáznak és szenvednek. Bizony idefent mindenkinek nemes hivatása van.”

A kisleány most egyszerre tömérdek gyémántcsillagot pillantott meg, melyek
mindegyike mögött egy-egy fehérszárnyas kisangyal állott. Egyszerre tapsolni kezdett nagy örömében.

Óh Istenkém, milyen gyönyörűek! Óh, vajon melyik lehet az én csillagom?”

„Keressük meg!” - ajánlotta az angyalka. Aztán el kezdték olvasgatni a neveket, mert bizony minden csillag belsejében egy-egy kisleány neve volt beírva.

„Ez nem a tiéd, ez sem, ez sem!” - mondta egyre az angyalka.

A kisleány pedig egyre szomorúbb lett. Végre az utolsó csillaghoz érkeztek. A leányka kiáltozni kezdett: „Ez bizonyára az én csillagom, ugye jóságos angyal, ez az én csillagom?”
”Majd mindjárt meglátjuk.” - válaszolta az angyalka.

Már egészen közel értek a szép, fényes aranycsillaghoz és nézték, hogy milyen név van beírva. De a csillag üres volt, nem állott semmilyen név rajta. A kisleánynak nagyot dobbant a szíve, és egyetlen szót sem mert többé szólni. Az angyal pedig rámutatott a csillagra, és így szólt hozzá: „Látod, ez lett volna a te csillagod, ha jót cselekedtél volna a földön. „

„De mert mindenkihez rossz szívű voltál, és elkergetted a szegény leánykát, aki játszani akart a te játékaiddal, hát megharagudott rád az Istenke és nem adott neked csillagot.”

Óh Istenem! - sírt fel hangosan a kisleány. Ha jóvátehetném, ha csak még egyszer jóvátehetném a hibámat, én mindenkihez jó és szíves lennék. Sohasem kergetném el többé a szegényeket.”

Amint ezt kimondta, egyszerre úgy érezte, hogy két puha kéz lefelé viszi. S egyszerre csak fehér vánkosok közt találta magát. Megdörzsölte a szemét és látta, hogy az ágyában fekszik, és most már látta, hogy csak álmodott. Gyorsan az ablakra pillantott, és látta, hogy az aranyos napocska fényesen besüt a szobába.

„Mindent, mindent jóváteszek!” - sikoltotta ekkor boldogan. – „Ezentúl mindig adni fogok a szegényeknek, és nem kergetem többé el őket. Azt akarom, hogy ha még egyszer felkerülök a mennyországba, hát nekem is legyen arany csillagocskám.”


És be is tartotta a szavát. Aranyos szívű, földön járó kisangyal lett belőle.

Ugrás a nyitó oldalra

AsztrálFény
Ha tetszik ez az oldal, oszd meg az ismerőseiddel a Facebook-on! Ha tetszik ez az oldal, oszd meg az ismerőseiddel.

AsztrálFény
AsztrálFény - ezoterikus parapszichológia
Ügyfélszolgálat, e-mail:info@asztralfeny.hu, telefon: 06-30 820-1008
© 1998 - Minden jog fenntartva!

Az AsztrálFény oldalak az Internet Explorer böngészőre vannak optimalizálva.

hirdetés
Szolgáltatókat keresünk!


 
AsztrálFény nyitó oldal AsztrálFény nyitó oldal

 

Kedves Vendég!

Még nem vagy bejelentkezve.
»»
Bejelentkezés
««

Ha még nem vagy regisztrálva:
»»
Regisztráció
««

Jelenleg rajtad kívül
5 vendég
nézegeti az
AsztrálFény
oldalakat

 
Fent vagyunk a Facebook-on is!
Ha tetszik ez az oldal, oszd meg az ismerőseiddel a Facebook-on!
Ha tetszik ez az oldal
ajáld másoknak is ...

 
A halál után

Londonban történt élete döntő eseménye, megjelent előtte Isten küldötte és feladatként rótta rá az egyház megújítását. A „Menny és pokol” c. könyvében számol be élményéiről, melynek Mondanivalója véleménye szerint tükrözi a mai szellemtan szellemvilágról alkotott megállapításait.
 
 
Partnerprogram

  Pénz...
   Pénz...
    Pénz...
Partner program
Legyen a
partnerünk!

Keressen pénzt,
a mi segítségünkel!
»klikk...«
info@asztralfeny.hu