Egy tudós tíz évet töltött annak kutatásával, hogy a vizet hogyan lehetne átalakítani

petróleummá. Meg volt győződve róla, hogy csak egy elemre van szükség, ami előidézi a kívánt reakciót. Ám akárhogyan próbálkozott, nem tudta megragadni a formula lényegét.
  Egyszer csak tudomására jutott, hogy fent, Tibet hegyeiben egy „mindentudó” hírében álló láma él, aki így - a kutató reményei szerint - a keresett formulát is ismeri.
  Hogy eredményesen járjon, három feltételt kellett teljesítenie. Teljesen egyedül kellett odautaznia, és az út veszélyes volt. Gyalog kellett mennie, és az út meredek volt. És ha el is jutott a láma színe elé, akkor is csak egyetlen egy kérdést kérdezhetett tőle.
  Több hónapig küszködött, mire nehézségek és veszélyek közepette az első két feltételt sikeresen teljesítette. Hanem amikor a láma elé vezették, képzelhetik mennyire meglepődött, hogy elképzelésével ellentétben nem egy ráncos, szakállas embert látott ott, hanem egy vonzó fiatal hölgyet, akinek szépsége minden képzeletet felülmúlt.
  A láma kedvesen rámosolygott, és mennyei hangon így szólt hozzá:
  - Gratulálok, utazó! Eljutottál hegyi erődünkbe. Nahát, mit szeretnél tudni?
  A tudós meglepődve hallotta a saját hangját:
  - Drága hölgyem, megtudhatnám, hogy férjnél van-e már?