Amint a kutyus észrevette a macskát, hangos ugatásba kezdett: Az meg csak ráfújt és felmenekült a fára.
A kutyus leheveredett e fűbe és leste, mikor jönne le a cicus.

Persze annak esze ágában sem volt lejönni, így aztán megkérdezte a kutyus:

„Te miért fújtál rám?” „Mert megugattál!”- válaszolta a macska.

”Na jó ne haragudj!”- mondta a kutyus békülékenyen. „Gyere le, és játsszunk inkább valamit!”
”De mit fognak gondolni az emberek...?”-törte a fejecskéjét a macska.
”Hisz azok azt hiszik, hogy a kutya meg a macska ellenségek...”

”Ugyan azt is mondják, hogy mi, kutyák nyúlra vadászunk. Én még egyet sem csíptem el."
”Én meg nem szeretem az egeret!” nevetett a macska, és lemászott a fáról. S az emberek csodájára, ettől kezdve jó barátok lettek.