Volt egyszer egy béka. Olyan lusta volt, hogy biztos éhen döglött volna, ha a barátai alkalmanként nem fogtak volna neki egy-egy legyet.
Azzal hálálta meg a jótéteményüket, hogy mindenféle történetet mesélt nekik. Ezek nagy része persze csak kitalált mese volt. Nagyon félt, hogy egyszer elérkezik az idő, hogy nem jut eszébe semmi új. Ezért aztán áldotta az eget, amikor látja ám, hogy egy nagyobb uborkás üveget sodort a partra, a sásba a víz. Hoppsza, már bele is ugrott. Az üveg himbálódzott egy kicsit, majd kiúszott a sásból, és vitte a sodrás, lefelé a vízen. Estefelé az üveg elakadt egy helyen, ahol a folyó partja kissé kiöblösödött. Persze itt is laktak békák, akik elragadtatással hallgatták a régi meséket,és mindegyiket élelemmel hálálták meg.
Így vándorol a mi békánk parttól partig, meséli a történeteket, s csak az az egyetlen gondja nehogy akkorára hízzon, hogy egyszer kicsi legyen számára az uborkás üveg.