Egy fenyőerdő kellős közepén volt egy tisztás. Azon állt egy hatalmas tölgy. „Hogy is kerülhetett ide?” - gondolták a kirándulók. Nos, én most elmesélem nektek.
Kemény tél volt. Méteres hó hullott, és az erdőben a vadak igencsak szenvedtek. Az emberek szíve megesett rajtuk, és vittek nekik takarmányt az erdőbe, ne éhezzenek szegénykék. Volt az abrakszállítmányban egy makk is. És amikor egy őz be akarta kapni, a makkocska felkiáltott: „Jajj, ne tedd! Én egyszer nagy fa szeretnék lenni, és akkor majd mind nektek adom a termésemet!”
Az őz elgondolkodott, és így szólt: „Világos, de mit tehetek, hogy belőled fa lehessen?” „Kaparj egy kis lyukat, kotorj bele és jól taposd le a földet! Ez minden.”

Az őz így is tett majd odébb állt. Amint kitavaszodott egész csinos kis fa emelkedett ki a földből. Nőtt, növekedett és minden évben nagyobb lett. S amikor az egyik őszön az első termést hozta, egybegyűltek alatta az állatok, és az őz elmesélte nekik ezt a történetet.