A varrónő egy nap a folyó mellett üldögélt és varrogatott, s hirtelen a gyűszűje beleesett a folyóba. Sírni kezdett, mire megjelent az Úr és megkérdezte: „Miért sírsz?”

A varrónő elmondta, hogy a gyűszűje beleesett a vízbe, pedig szüksége lenne rá a megélhetéshez.

„Az Úr lebukott a víz alá, majd megjelent egy aranygyűszűvel.

„Az a te gyűszűd?” - kérdezte.

A varrónő azt válaszolta: „Nem.”

Az Úr ismét lebukott és felhozott egy ezüstből készült gyűszűt.

„Ez a te gyűszűd?” - kérdezte újra.

A varrónő ismét azt válaszolta: „Nem.”

Aztán az Úr újra lebukott és felhozott egy fagyűszűt.

„Ez te gyűszűd?” - kérdezte az Úr.

A varrónő azt válaszolta, „Igen.”

Az Úr nagyon megörült a varrónő őszinteségének és odaadta neki mindhárom gyűszűt és a varrónő nagyon boldogan tért haza.

Nem sokkal később a varrónő a férjével sétálgatott a folyóparton, mire az hirtelen megbotlott és beleesett a vízbe. A nőismét sírni kezdett, az Úr újra megjelent és megkérdezte: „Miért sírsz?”

„Ó, Atyám, a férjem beleesett a vízbe!”

Az Úr lement a víz alá és felhozta Mel Gibsont.

„Ő a férjed?” - kérdezte.

„Igen” - mondta a varrónő.

Az Úr dühös lett. „Hazudtál! Ez nem igaz!”

A varrónő ezt válaszolta: „Ó, kérlek bocsáss meg nekem, Uram. Ez egy félreértés. Tudod, ha nemet mondtam volna Mel Gibsonra, te felhoztad volna Tom Cruise-t. Aztán ha őrá is nemet mondtam volna, felhoztad volna végül a férjemet. Aztán mikor igent mondtam volna rá végül, nekem adtad volna mindhármukat. Uram, én egy szegény asszony vagyok, nem tudok három férjről gondoskodni, mindössze ezért mondtam igent Mel Gibsonra.”

A történet tanulsága: ha egy nő füllent, annak mindig jó és tisztességes oka van és mások javára szolgál.